"Viktor király magyar király léptet fakó lován,
körötte csend, amerre ment és néma tartomány"
Eredet (avagy a gyökerek):
A hét végi tusványosi miniszterelnöki fajelméleti fejtegetés óta, alig pár fontos (köz)véleményformáló ember, testület emelte fel komolyan a hangját az elhangzottak ellen.
Azonban nagy meglepetésre volt egy ember akitől erre a legkevésbé sem számítottunk, aki nem hogy felemelete a hangját, hanem a pofájába vágta véleményét. Ő Hegedűs Zsuzsa, a legbelső körből. Mondhatni váratlanul rontott neki "a kéznek ami enni ad". Ez egy fontos, és tartalmát tekintve maximális elismerésre méltó kiállás a miniszterelnök Hitler-i, Goebels-i fajelméleti fejtegetései ellen. Így kellett volna ezt tennie mindekinek!
Helyzet (így állunk most):
És mi van helyette?
Kuss! és Rinya!
Kussolnak. Ahogy kussol mindenki.
Nem egyszerűen az történt, hogy egy részeg kocsmai hablatyolás közben a díszes vendégsereg egy beitalozott, szabadabb szájú tagjának száján kicsúszott valami.
NEM!
Nagy nyilvánosság elött egy európai(nak mondott) ország felelős(nek mondott) miniszterelnöke kezdett fajelméleti fejtegetésbe.
Ez nem csak egyszerűen szalonképtelen, hanem elfogadhatatlan! Nincs az a politikai haszonszerzés, retorikai fogás, figyelemelterelés, tábor építő/romboló beszéd, amiben a legkisebb mértékben is megengedhető lenne ilyen fejtegetés a XXI. században bárhol a világban.
Egy olyan veszélyes palackot kezdett evvel feszegetni az igen (nem) tisztelt miniszterelnök úr, amit, a történelem során akárki is nyitott ki, nem tudta sem ő, sem mások visszazárni, csak nagyon-nagyon sok ártatlan élet árán (nem sorolnám fel az ismert és kevésbé ismert példákat kirekesztésügyi korrektségből kifolyólag).
Mindenki hallgat ahogy hallgattak az emberek a történelem során általában ilyen esetekben, hisz nem az ő ügyük, ez megint csak politikai gumicsont, engem nem érint, stb. Azonban ahogy a történelem erre már megtaníthatott volna minket, előbb vagy utóbb mindenkit érinteni fog, de akkor már késő lesz. A múlt azt mutatja sajnos, hogy mire mindenki megérti majd, hogy mit szabadított el egy-egy ilyen ember, általában már nemvolt mindenki életben.
Csírájában kéne elfojtani, tüntetni, lemondást követelni, ordítani hangosan, utcakövet felszedni, barikádot építeni, nem pedig mismásolni.
Kifejlet(?):
Időnként úgy érzem ez az ország nem éri meg, hogy legyen (DEHOGYNEM).
Lassan két évtizede hagyjuk, hogy nyikhajok, udvaroncok egy hatalomért mindenre képes futball labda kinézetű szerzet (és nem azért szerzet, mert nincs csúfabb, pejoratívabb jelző rá, csak azért szerzet, mert ember ilyet ugye nem mond) vezetésével kizsákmányoljon minket, elvegye életkedvünket, megélhetésünket, lassan mindenünket. És nem teszünk semmit.
Na jó ez így nem igaz.
Ha a zsebünkről van szó, akkor le lezárogatunk hidakat ideig-óráig, vonulgatunk buli jelleggel.
Nem lázongunk, forrongunk, mint egy jó kis francia, vagy olasz (az utóbbi időben német) tüntetésen. Ki-ki állunk időnként pár ezren más ügyek mellett is (pedagógusok, ápolók), de nem mozdul meg egy ország! Még akkor sem, ha az ásónyelet törik össze a hátunkon, ha a jövőnket, gyerekeink jövőjét, az ország európai legitimitását tiporják is sárba az ország vezetői.
Most is ebben az esetben (is) ki kellene állni, és közölni:
EDDIG ÉS NE TOVÁBB!
Magyarország egy kulturált, felvilágosult, európai értékeket képviselő ország, ahol ilyen kijelentések nem maradnak következmény nélkül!
Ahogy látszik - látszódni tűnik- marad. Még egy két napig morgolódik az "értelmesebbje", születnek majd még vitriolos, vagy éppen okos, a tényeket pontosan, hideg fejjel elemző, esetleg felháborodott "civil" írások (ahogy tán ez is), majd elül, és marad a
KUSS!
Szégyenteljes, és kiábrándító.
Hova lett az annyi bajt és büszkeséget hozó magyaros hevület?
Úgy tűnik a növekvő rezsiárak mellett elhasználtuk otthonaink fűtésére, vagy a "romkocsmák sötét zugaiban" való melegedésre. A láng, a lobogás eltűnt, és már-már alig parázslik valami.
Ezzel a parázslással szépen lassan önmagunkat is feladjuk, és valóban bekövetkezik az "orbáni rémálom" - szigorúan kisbetűvel mint Nemecsek Ernő esetében - eltűnik a magyar, beolvad, kihúny elenyész önálló identitása, és marad egy, a régi szép időkön merengő kivénhedt európai csoportosulás, ahol az ország neve, a nemzetiség, csak geolokációs adat.
Most és ilyenkor kell(ene) megmutatni mi, vagy ki a magyar!
A magyar esetünkben az, aki nem hagyja, hogy akár egy pillanatra, egy fél kiszólás erejéig is visszatérjen a náci ideológiának még a halvány árnyéka is közénk.
Kedves barátom, ismerősöm, ismeretlnem!
Lépj ki te is a homályból és emeld fel szavadat!
Mondd ki HANGOSAN és EGYÉRTELMŰEN, hogy az ebben az országban élők nem vállalnak semmiféle közösséget a miniszterelnök fajelméleti fejtegetéseivel!
Zárásként pedig, a létező legkomolyabban:
MONDJON LE!
